Amikor Panka blogján olvastam a hozzászólás nemhagyásról, főleg ingyenes minták esetén, magamba szálltam - és mellé estem. Én is eszetlenül töltögettem le a mintákat, mindenféle köszönetnyilvánítás nélkül - ha a boltban adnak ingyen csokit, miért ne vigyem el minél nagyobb mennyiségben? A véleményem kifejtettem az idézett bejegyzésben és az azt megelőzőben is, most egy kicsit másról szeretnék írni.
Ányi egy csodás képek készített, szabadon elvihetőt (innen ugye nem olyan egyszerű letölteni).
 |
| Juszt is hozzászólok! |
Aki nem olvassa a blogját, az enyémet viszont igen, és még a mozgalommal is egyet ért, csatlakozzon bátran!
Személy szerint én nagyon örülök, ha megnyitva a postaládám, értesítőket találok: "X. Y. hozzászólást fűzött a bejegyzésedhez". Ha nem kapok (bár ez inkább a többi blogomra jellemző), akkor viszont nem gondolkozom el azon, vajon mit csinálhatok rosszul, miért nem érzi úgy senki sem, hogy hozzá kellene szólnia. Elsősorban a saját szórakozásomra írogatok, mi lenne, ha az a sok minden a fejemben maradna? :)
Egyetlen ponton gondolkodtam el a rendszeres követőim rendszerességéről: amikor az ajándéknak szánt szett nálam maradt (pedig az egyik jelentkező ott van a követők között, tehát látnia kellett volna, hogy az övé lett). Aztán arra jutottam, hogy nem érdemes ezen keseregni.
Inkább még egyszer megköszönöm az aktív Olvasóimnak, hogy kedves szavakat hagynak nálam, és ígérem, igyekszem bővíteni a repertoárt: idővel újabb kifejezési formát fogok találni a De szép! Milyen gyönyörű! Csodás! -nak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése